XVII. századi japán eljáráson alapuló kerámia díszítési technika. A rakukerámia (楽焼) eredetileg egy kiotói fazekascsalád kerámia munkáit jelölte, dísztárgyakat, de leggyakrabban teástálakat  készítettek a hagyományos japán teaszertartáshoz. Nem hagyományos eljárással dolgoztak, mert a kézzel formázott kerámiáikat alacsony hőfokon égették ki, melegen vették ki az égetőkemencéből, s vízbe rakták, vagy hagyták érintkezni a hideg levegővel, amely véletlenszerű hatásokat eredményezett rajtuk, ami által minden egyes darab egyedivé vált, azaz egy termékcsaládon belül minden darab külön fajta lett.

Az ismert források szerint a raku elnevezés magától Hidejosi sóguntól ered, aki megbecsülése jeleként fogadott fiának egy aranypecsétet ajándékozott, melybe a "raku" írásjegyet vésette, ami - értelem szerinti fordításban -, azt jelenti: "a ráérő idő élvezete".